KarantÉNIDŐ ⏳
Sok emberrel beszélgettem és én is azt tapasztalom a bezártság alatt olyan kérdések jöttek fel, amikre a hétköznapi teendők közepette nem volt idő választ találni. Vagy egyszerűen becsaptuk magunkat és a sűrű teendőkre ráfogtuk, hogy miért nincs időnk ezzel foglalkozni.
És egyszercsak LETT IDŐNK.
Kettesben maradtunk önmagunkkal (és a párunkkal) és már nem volt hova menekülni a kérdések elől.
Érkezett a hárítás, a hibáztatás, a feszültség, a düh, a szótlanság.
Majd jött a letaglózottság, a fásultság, a nem akaródzik felkelni, mert minek.
És a kérdések jöttek utánunk a WC-re, a bevásárlásra, a délutáni filmezésre, az elalvásra.
Meg kellett állni egy percre és végig hallgatni a kérdést.
Elkezdtünk gondolkodni a válaszokon. És megdöbbentő felismerések jöttek, amik életeket mozgatnak majd meg, kapcsolatokat alakítanak át.
Lett válasz, amit nem akartunk hallani, kaptunk választ, mi felszabaditott.
Egyszercsak felnőttek a gondolataink hozzánk. Oda ahol az életben most tartunk. És már tovább tudunk lépni. Oda, amerre a mi saját utunk vezet.
Mert megtaláltuk a felelősséget MAGUNKÉRT,
AZ IDŐNKÉRT.